Párválasztás: tudatos, vagy ösztönös? 1. rész

Az evolúciós pszichológia szerint tudatosnak hitt
választásaink mögött is ösztönös és tudattalan motívumok állnak. Az ember hosszú
evolúciós múltra tekint vissza, mely során párválasztásában is a törzsfejlődés
törvényeinek volt alávetve. A párérték valójában azon tulajdonságoknak az
együttese volt, amelyek garantálták a szaporodási sikert. Agyunk olyan
programokkal, mondhatni algoritmusokkal van felszerelve, amelyek alapvetően
befolyásolják azt, hogy kihez vonzódunk.

Napjainkban már nem jelent gondot, ha egy fiatalabb férfi idősebb társat választ, de az egyedfejlődés során a férfiak azért tartották vonzónak a fiatalabb nőket, mert a fiatalsághoz kötődő vonások összekapcsolódtak a magasabb termékenységgel. Az evolúció valutaárfolyama a túlélő gyerekek száma, így azok a viselkedési motivációk és döntési folyamatok maradtak fenn, amelyek a múltban növelték az életképes utódok számát. Legtöbbször tehát ősi és tudattalan szempontok alapján döntünk. 

A párválasztásban a szimmetria és szimpátia valójában nem esztétikai jelentőségű.
Evolúciós nézőpontból a legenyhébb tökéletlenséget, fejlődési zavart is könnyű
észlelni. A tetszetősnek tartott arcvonások jelzik tulajdonosuk egészségi
állapotát, fizikai kondícióját, átlagon felüli genetikai minőségét.

A kutatásokban résztvevő mindkét nembéli alanyok következetesen úgy vélték, hogy
akiknek szebb az arcuk, azok egészségesebbek is. Azoknak, akiket előnyös
külsejűnek tartunk, általában pozitív személyiségvonásokat tulajdonítunk,
nyíltnak, barátságosnak véljük őket.

Kovács Rhewa Andrea